Versenyszámok
Az alábbi versenyszámok alkotják az ITF Taekwon-do hivatalos versenypalettáját:
- egyéni- és csapat formagyakorlat
- egyéni- és csapat küzdelem
- egyéni- és csapat erőtörés
- egyéni- és csapat speciátechnikai törés
- tradicionális küzdelem
Formagyakorlat
A hagyományos, “fehér ruhás” harcművészetekben általában megtalálható ez a kategória; képzelt ellenfelek elleni támadások és hárítások sorozata, előre meghatározott koreográfia szerinti végrehajtása. A Taekwon-doban összesen 24 formagyakorlat van, melyet az alapító Nagymester, Choi Hong Hi alktotott. A formagyakorlatok különösen látványosak, külső szemlélők sokszor hasonlítják valamiféle táncművészethez. Jellegzetessége az összes egyéb harcművészethez képest, hogy minden mozgást egy úgynevezett hullám- vagy “cseppmozgás” köt össze. A versenyeken egyszerre két versenyző lép pástra: mindkét versenyző 10 pontról indul, a különböző pontatlanságokért és hibákért pedig pontlevonások járnak. A gyakorlat végén a több pontot megtartó versenyző nyeri a mérkőzést.
A csapat verseny abban tér el, hogy a formagyakorlatot egy 5 főből álló csapat hajtja végre szabadon választott alakzatban és ritmuseltolásokkal. Itt a két versenyző csapat felváltva mutatja be saját gyakorlatát, ahol hasonló elv szerint pontozzák az összesített munkát, illetve itt értékelik a csapatmunkát és a koreográfiát is.
Küzdelem
A verseny light contact szabályrendszerben zajlik, korcsoportonként 6 súlykategóriában. A versenyzőknek kötelező fej-, lábfejvédő, nyitott kezes kesztyű, fogvédő, illetve férfiaknak a lágyékvédő használata. Találati felületek: a felső test (törzs, öv fölötti, első és oldalsó része), illetve fej (a nyaki és hátsó részeket kivéve). A versenyen szabáyos, kontrollált technikákat kell végrehajtania a versenyzőknek - túl erős technikáért pontlevonás, durvább szabálytalanságokért, szándékos KO okozásáért leléptetés jár. Találat esetén ütésért 1-, testrúgásért 2-, fejrúgásért 3 pontot kap a versenyző. Egy mérkőzés időtartama 2x2 perc. A versenyt négy bíró pontozza; a pontok állását a versenyzők és a nézők élőben, az elektronikus pontozórendszeren követhetik figyelemmel. A végeredményt az dönti el, hogy hány bírónál győzött az adott versenyző. Amennyiben az eredmény döntetlen, úgy 1 perces hosszabbítást rendelnek el. Ha az állás ezt követően is egál, folytatódok a mérkőzés az első érvényes találatig.
A csapat küzdelemben két, 5 főből álló csapat mérkőzik. Itt nincsenek súlycsoportok, a két csapat felváltva állít embert, az egy-egy elleni küzdelmek pedig egy 1x2 perces menetből állnak. Az 5 mérkőzés végén a meccsenkénti eredményeket összeadva születik a végeredmény.
Erőtörés
Az erőtörő verseny a férfiaknál öt-, a nőknél három különböző technikából áll. A versenyzőknek az úgynevezett törőálványra felrakott lapokat kell eltörniük - általában 1-3 darabot -, melyeknek az a különlegessége, hogy műanyagból készülnek és törés után újra meg újra összeilleszthetők. A műanyag előnye, hogy az összes versenyzőnek közel azonos fizikai tulajdonsággal rendelkező lapokat kell eltörni, ami a hagyományos fa deszkalapok esetén sokkal nehezebben biztosítható, ugyanakkor eltörésük jóval nagyobb pontosságot igényel, mint a fa esetében. Egy lap kettétöréséért 3 pont, a “megrepesztésért” pedig 1 pont jár - megrepesztés alatt azt értjük, hogy a törőlap ugyan elhajlott, de nem tört két darabba. A verseny végeredménye az összesen elért pontszámok alapján alakul ki. Pontazonosság esetén úgynevezett széttörést alkalmaznak: egy sorsolt technikát kell végrehajtani az azonos pontszámú versenyzőknek, általában megnövelt nehézséggel (több, vagy erősebb törőlapra), amit egészen addig folytatnak, míg el nem dől a dobogós helyezések sorsa.
A töréstechnikák a következők: egyenes ütés ököllel (ap-chumuk), vízszintes csapás kézéllel (song-kal), oldaltoló-rúgás (yop chagi), köríves rúgás (dolyo chagi), és a fordított köríves rúgás (pande dolyo chagi). A női versenyzőktől csak a második, harmadik, illetve negyedik technikát kérik versenyen. Csapat erőtörés számban a fenti technikákat más és más ember hajtja végre.
Speciáltechnikai törés
A speciáltechnikai verseny nehézsége nem az erőben, hanem az ügyességben rejlik: itt is “deszkalapokat” kell elrúgnia a versenyzőknek előre meghatározott, szabályos technikákkal, azonban a nehézséget a beállított magasság jelenti, nem a lapok száma. A pontosan eltalált törőlap “eltörik” (gyakorlatilag egy csapóajtóhoz hasonló speciális állványra épített lapról van szó, ami vagy nem- vagy 45 fokban, vagy teljesen - 90 fokban - elmozdul. A találat pontértéke ettől függően 0, 1, illetve 3 pont.
Itt az alábbi technikákat kell végrehajtani a versenyzőknek: felfelé irányuló tolórúgás (nopy chagi), ugró köríves rúgás (trimio dolyo chagi), fordított köríves ugró sarokrúgás (trimio pande dolyo chagi), forduló ugró oldaltoló rúgás (trimio pande yop chagi), akadály feletti magassági ugró oldaltoló rúgás (nomo yop chagi). Hölgyektől az első, a második és az ötödik technikát kérik versenyen.
Tradicionális küzdelem
Ez a versenyszám a taekwon-do egyik különlegessége. A tradicionális küzdelem egy párban előadott koreográfia, egymás elleni küzdelem imitálása valós, ám kontrollált technikákkal. Versenyen az összes támadó technikát hárítani, vagy kerülni kell. Az előadásba fejenként egy-egy akrobatikus technikát is be lehet építeni, ami az előadás színvonalát és látványát tovább emeli. A gyakorlat bemutatására 60-75 másodperc áll rendelkezésre, ez alatt, vagy fölötti időtartamra automatikusan nulla pontot kapnak a versenyzők. A versenyszámot általában egyenes kieséses rendszerben bonyolítják, melyben a pontszámok alapján jutnak tovább a párosok, de néhány kivételes esetben az összes páros bemutatja gyakorlatát, és az így kialakult sorrend után a legjobb négy pár között dől el az érmes helyezések sorsa.
A tradicionális küzdelem 2005-ben még nem szerepelt a hivatalos versenyszámok között, ám a dortmundi világbajnokságon Szász Péter és Pataki Krisztián a gálán nagy sikerű bemutatót tartott.
A Taekwon-do részletes versenyszabályzatáért látogass el az ITF honlapjára!